Fafajták: életrajz, felhasználás, tulajdonság.

● Fa fajták életrajza     ● Parketta összehasonlító táblázat    ● Fa fajták keménysége

Fontos tudni: Erdősültség a Földön 27%, Európában 30%, Magyarországon 18,7%.

Fa mint az egyetemes szimbólum. A fák által alkotott erdők egyszerre jelképezik az élet örök körforgását. (Az élet az élő fa, a halál a száraz fa.) Számtalan egymás mellett elő faj számára biztosított életteret, az emberi élethez szükséges erőforrásokat, de az erdőknek fontos szerepe van a légköri oxigén termelésében és a szén-dioxid megkötésében is.

Mindezek mellett pedig gondoljunk bele abba, milyen jól esik megfáradt testünknek és lelkünknek egy békés, nyugodt, erdei séta. Az erdő spirituális energiával tölt fel, szinte kimeríthetetlen erőforrást jelent az arra fogékony emberek számára.

Alább néhány fa fajta tulajdonságát mutatjuk be. Ha hiányzik a felsorolásból az Önnek kedves fa és szeretné látni a honlapon, küldje el az információit számukra. Amennyiben kiegészítő információkat tudnak adni a fa életéről, felhasználásáról, előfordulási helyéről, küldjék el számunkra. (Levél nekünk) Köszönjük!

Honos fajok

Honos fajoknak nevezzük azokat a fajokat, amelyek hazai társulások természetes elemei. Magyarországon a legismertebb őshonos fák: kocsányos-, kocsánytalan- és molyhos tölgy, cser, bükk, gyertyán, kis- és nagylevelű hárs.

A nem őshonos fákat a XIX. századtól kezdődően telepítették be a fahiány pótlására, illetve talajvédelmi erdőtelepítésekhez. Legismertebb képviselői: feketefenyő, lucfenyő, akác, nemesnyár.

Egzóta fajok

Hazánkban nem honos, más területről behozott növények. Ilyen pl.: kempas, merbau, jatoba, bubinga, bambusz, parafa, stb.

● Fa fajták keménysége           ● érdekességek a hazai fákról

Klikk a képekre és rövid ismertetőt talál az erdők fájának életrajzával

Juharfa

Latin név: Acer pseudoplatanus (hegyi juhar), Acer platanoides (korai juhar), Acer campestre (mezei juhar)

Előfordulása:
A juhar a legértékesebb hazai lombhullatókhoz tartozik. A három juharfajta egész Közép-Európában elterjedt.

Az élő fa:
A hegyi és korai juhar a 20-30 méteres magasságot is eléri. A mezei juhar hasonlít leginkább bokorra, 10-15 m magas, és haszonfaként szerepe hanyagolható. A hegyi juhar 400-500 évet is elérhet, míg a korai és a mezei juhar rövidebb életűek, és 150-200 évig élnek.

A feldolgozott fa:
A juharfajták fája világos színű, rajzolatuk finom, egyenletes. A fa színezete sárgás-fehéres.

Tulajdonságok:
Az egyformán sűrű juhart sorolhatjuk a nehéz fák közé. A juhar meglehetősen elasztikus. Az időjárás viszontagságaival szemben nem túl ellenálló, de jól impregnálható, ám a külső építkezésben nem használják.

Felhasználás:
Elsősorban bútornak és a belsőépítészetben használják. A juharból készült parketta nemcsak nagyon értékes, hanem nagyon ellenálló is. A hegyi juhart régóta használják hangszerek díszítésére és rezonanciafaként.

Bambusz

Rendszertani besorolás:
A bambuszok a Gramineae családjához tartoznak, a Bambusoideae alfajt képezik. Mivel nagy részük ritkán virágzik, nehéz őket felismerni. Ezért a különböző bambuszoknak többféle nevük lehet, melyek idővel esetleg meg is változhatnak

Előfordulás:
A bambusz főleg tropikus és szubtropikus területeken fordul elő – a tenger szintjétől kezdve a hóval fedett hegycsúcsokig. A bambuszfajták Délkelet-Ázsiában vannak leginkább elterjedve, néhány fajuk Amerikában és Afrikában található.

Növényleírás:
A bambuszok nagyon sokfélék: lehetnek nádszerű, egyméteres képződmények, de akár óriások is, melyek az 50 méteres magasságot is elérik, és átmérőjük 30 cm is lehet. Könnyen fel lehet őket ismerni fás, csomós szárukról,  Sie sind leicht an ihren hölzernen, knotigen Stängeln oder Halmachsen zu erkennen, die sich aus waagerechten, unterirdischen Rhizomen (verdickten Speichersprossen) entwickeln. Diese Halmachsen bestehen aus hohlen Abschnitten, den Internodien, die regelmäßig durch feste Trennwände, die Nodien, unterbrochen sind. 

A feldolgozott fa:
A bambusz fája világos és középbarna színezetű. Ázsiában honos a fűfélékhez tartozó növény. Szárából speciális eljárással készítenek a fához hasonlóan megmunkálható, s ahhoz hasonlóan felhasználható anyagot. Ezen anyag alapszíne szalmasárga, a gőzölt változaté pedig barnás. Mind szövetszerkezetében, mind színében meglehetősen homogén anyag, nem rajzolatos, gyakorlatilag egyenes szálú. A forgalmazott termékről felvilágosítás itt.

Tulajdonságok:
Szalmasárga vagy kávébarna színű, kb. két cm széles, a parkettaszál teljes hosszán végigfutó sávokból áll a járófelület. A sávok között színárnyalatbeli eltérések vannak, de összességében homogén színhatású, nemes egyszerűségében esztétikus anyag. Die Rohdichte von Bambus liegt zwischen 0,5 und 0,6 g/cm³. Trocken ist es leicht (der Bambus verliert 40 bis 70% seines Gewichts beim Trocknen) und besitzt eine Spannungswiderstandsfähigkeit vergleichbar mit der von Stahl.

Felhasználás:
Bambusse gehören zu den vom Menschen meistgenutzten Pflanzen. In den Tropen werden sie zur Herstellung von Häusern, Flößen, Brücken und Gerüsten gebraucht. Gespleißte und flachgedrückte Bambusrohre dienen als Böden, und durch Flechten können Körbe, Matten, Hüte, Fischfallen und andere Erzeugnisse hergestellt werden. Halmachsen besonders großer Arten dienen als Gefäße für Flüssigkeiten. Aus Bambusbrei wird Papier hergestellt, und aus anderen Teilen des Bambus lassen sich Angelruten, Wasserleitungen, Musikinstrumente und Essstäbchen fertigen. Viele Bambusse werden als Zierpflanzen kultiviert, die jungen Keime sind als Gemüse essbar. Auch die Samen dienen der Ernährung.

Nyírfa

Latin név: Betula verrucosa (Nyírfa), Betula pubescens (Moorbirke)

Előfordulás:
Hazája Eurázsia. In Deutschland bzw. Mitteleuropa kommen mit der Sandbirke und der Moorbirke zwei baumförmig wachsende Birkenarten vor. Weitere einheimische Birken sind die Strauchbirke und Zwergbirke, die jedoch entsprechend ihren Benennungen nur als 1 m bzw. 0,5 m hohe Kleinsträucher wachsen und damit holzwirtschaftlich bedeutungslos bleiben. Sandbirke und Moorbirke sind beide über fast ganz Europa und darüber hinaus weit nach Asien verbreitet. In Skandinavien und Russland bilden die Birken ausgedehnte Wälder mit guten, geradwüchsigen Schaftformen. Bei uns treten sie dagegen fast ausschließlich als Mischbaumarten auf. In Kulturen und Jungwüchsen schädigen die Birken andere Baumarten durch die peitschende Wirkung ihrer Zweige. Deshalb werden sie häufig von forstliche Seite nicht gern gesehen und teilweise gar als Anzeiger ungepflegter Wälder eingestuft.

Az élő fa:
Gyorsan 12 -15 méterre növő fa vékony lecsüngő hajtásokkal. Fényigényes, a talaj vagy klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: Normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel. Ezüstfehér kérge az idősebb ágakon fekete. Sárgászöld barkái tavasszal jelennek meg. Tojásdad, élénkzöld levelei ősszel sárgára színeződnek. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú karakteres dísze a kertnek. A meszes talajokat is tűri. Virágzás: április-május. Leveleinek baktériumölő, vizelethajtó drogja, reumás fájdalmak, vese- és epekövek kezelésére, a vér koleszterinszintjének csökkentésére alkalmas. Nedvéből szirup, bor és ecet készül.

A feldolgozott fa:
Die Birken bilden zumeist keinen Farbkern aus. Das helle Holz ist gelblichweiß bis hellbräunlich gefärbt und leicht seidig glänzend. Gesuchte Wuchsbesonderheiten sind das durch einen unregelmäßig welligen Faserverlauf entstehende "geflammte" Birkenholz und die sog. "Eisbirke" mit einer lebhaften, an Eisblumen erinnernden Maserung.

Tulajdonságok:
Zwischen dem Holz der Sandbirke und Moorbirke bestehen keine nennenswerten Unterschiede. Das langfaserige, feine Birkenholz ist mit einer mittleren Rohdichte von 0,65 g/cm³ bezogen auf 12-15% Holzfeuchte als mittelschwer bis schwer einzustufen, jedoch nicht besonders hart. Das Holz ist zäh, elastisch und von guten mechanisch-technologischen Tulajdonságok. Unter dem Einfluss der Witterung ist es nur von geringer natürlicher Dauerhaftigkeit, wie es auch unter Wasser wenig haltbar ist.

Felhasználás:
In Deutschland spielt die Birke als Nutzholz nur eine untergeordnete Rolle. Um so größer ist ihre wirtschaftliche Bedeutung in den skandinavischen Ländern und in Russland. Ihr Holz wird hauptsächlich als Schälfurnier zu Sperrholzplatten verarbeitet sowie massiv und furniert im Möbelbau und dekorativen Innenausbau verwendet. Birke ist ein sehr geschätztes Holz für Drechslerarbeiten. Als Spezialholz kommt der Birke Bedeutung zu im Sportgerätebau für Speere und verleimt für Disken, im Musikinstrumentenbau sowie in der Bürsten- und Pinselindustrie. Allbekannt sind die aus Birkenreisig hergestellten Reisigbesen. Aus der das antiseptische Betulin enthaltenden Rinde, aus Wurzeln und dem Holz gewinnt man Birkentee.

Körtefa

Latin név: Pyrus communis

Előfordulás:
Europa mit Ausnahme Mittelmeergebiet, einschließlich Nordafrika und Mittlerer Osten (Birnbaum ist in gemäßigten Klimazonen weltweit kultiviert).

Az élő fa:
Birnbaum wird ca. 18m hoch, die Stämme sind bis 6m astfrei und bis zu 0,6m dick.

A feldolgozott fa:
Der Splint und das Kernholz weisen keinen Unterschied auf. Beide sind blass grau bis rötlich braun und dunkelt bei älteren Bäumen rotbraun nach. Die Poren sind fein, zahlreich und zerstreut, aber kaum erkennbar. Die Markstrahlen sind zahlreich und fein, auf Spaltflächen sind sie deutlich als Spiegel erkennbar. Die Wachstumszonen sind deutlich abgesetz. Das Holz ist dekorativ.

Tulajdonságok:
Trockendichte: ca.0,6 bis 0,76 g/cm³. Bei der Trocknung mässig schwindent zeigt das Holz eine Neigung zum Verwerfen. Es ist hart, mit allen Werkzeugen leicht und sauber zu bearbeiten. Es eignet sich sehr gut zum drechseln, zum schnitzen und zum polieren, und es ist gut messerbar. Durch Dämpfen vertieft sich die Färbung, das Holz wird rosarot und bräunt später nach.

Felhasználás:
Ausstattungsholz. Furniere und Massivhölzer für Vertäfelungen, Möbel und Innenausbau. Sitzmöbel, Drechslerholz für fein profilierte Erzeugnisse, Flötenbau, Bauholz für Werkzeuge und Zeichengeräte.

Bükk fa

Latin név: Fagus sylvatica

Előfordulás:
Hazája Európa. Legszebb bükkösök a Kárpátokban és az Alpokban találhatók, de van a Balkán hegységben, a Dinárokban, a Pireneusokban, és másutt is. Hazánkban főleg a Göcsejben, a Bakonyban, a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben található.

Az élő fa:
A fiatal csemeték azonban az idősebb fák árnyékában 10—15 évig nagyon lassan nőnek, felszabadítva azonban erőteljes növekedésnek indulnak. 80—100 éves korában a bükknek mind hosszúsági, mind vastagsági növekedése csökken, de jó termőhelyen ebben a korban is eléri a 10—12 m3/ha-os évi növedéket (Zala). Meghaladhatja a 30 m-es magasságot és a 80—100 cm-es mellmagassági átmérőt. Életkora 80—100, 200 évnél tovább ritkán él.

A feldolgozott fa:
Szórt likacsú, színtelen gesztű. Az évgyűrűhatárok jól látszanak, a bélsugarak szélesek és nagyszámúak, amelyek a sugármetszeten piros-barna csíkokat képeznek, a húrmetszeten jellegzetes orsó alakúak. A fa színe sárgás, pirosas-fehér. A kitermelt fa rövid idő alatt befülled, és álgesztessé válik. Fája nem elég ellenálló, a bélből kiindulva gyorsan romlik. Sérüléseit nehezen heveri ki, mert sarjadzó-képessége is gyenge.

Tulajdonságok:
A magyar hegységek egyik legjobban ismert fafaja a bükk, ami elsősorban gyakori előfordulására utal. Rendkívül értékes fája sokoldalúan hasznosítható a faiparban, a bútoriparban, a bognáriparban. Erdeink mintegy 7%-át a bükk alkotja, de ennél nagyobb teret biztosíthatnánk számára. Szinte kizárólag természetes úton újítjuk fel. Hővezetési tényező a bükk fafaj esetében   0,27 W/mK

Felhasználás:
Felhasználása sokoldalú. Kiváló hámozási rönk, asztalos áruk, mezőgazdasági és háztartási eszközök készülnek belőle, jó bútorfa, kiváló bognárfa és tűzifa.

Tölgy fa                                                                                          (a legrégebbi hazai tölgyfa története)

Latin név: Quercus robur (Stieleiche), Quercus petraea (Traubeneiche)

Előfordulás:
Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. Hazánkban legjelentősebb állományaink az északi-középhegységben a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, a Pilisben, a Mecsekben, a dombos Marcaliháton, a Balatontól északra, valamint a nyugati határszélen vannak. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányos tölgy.

Az élő fa:
Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig. Különösen az első években lassú a növekedése. Hosszúsági növekedése tartósabb, mint a kocsányostölgy növekedése, vastagsági növekedése viszont gyengébb. Általában 80—100 éves koráig tartjuk fenn.

A feldolgozott fa:
A tölgyek közül a legkeskenyebb szijácsú, alapszíne barna és nem vöröses. Bélsugarai jól látszanak. Gesztjében sok a csersav, s ezért nagyon tartós.

Tulajdonságok:
A kocsánytalantölgy kiegyenlítettebb termőhelyi viszonyokat kedvel. Kerüli a szélsőséges hőmérsékletű területeket. A nagy nyári szárazságok és a kései fagyok gyakran károsítják. Különösen a fagyzugokban szenved sokat. Páraigénye nagyobb, mint a kocsányostölgyé. Főleg a savanyú, gyengén podzolos és agyagbemosódásos, barna erdőtalajokat kedveli. Kerüli a túl nedves és a túl száraz talajokat, a pszeudoglejes, gléjes és az elárasztásos talajokat. Néhány évig árnyéktűrő, majd fényigényes. Hővezetési tényező a tölgy fafaj esetében:  0,29 W/mK

Felhasználás:
Sokoldalú. Elsőrendű dongafa, talpfa és bányafa, jó fűrészáru és késelési anyag készül belőle. Kérgéből sok és értékes csersavat vonnak ki.

Éger

Latin név: Alnus glutinosa (Schwarzerle), Alnus incana (Weißerle)

Előfordulás:
Egész Európa. Melegigényes, bár a száraz, forró nyarakat megsínyli. A téli fagyok iránt érzéketlen, a kései fagyok azonban sok kárt tehetnek az éppen akkor fakadó leveleken. A mocsarak, folyók, patakok jellegzetes fája. Jó minőségű, mély talajt kíván; eltűri az állóvizet és a lefolyás nélküli termőket is. A víz ingadozását nem szereti, de a gyökereit érő mozgó vizet igen. A sekély, száraz vagy erősen kötött talajokon nem találjuk meg. Jó talajon kisebb árnyékot elvisel, gyengébb talajokon fényigényesebb.

Az élő fa:
Első- vagy másodrendű fa. Törzse szép, hengeres. Szabadabb állásban gúla alakú, laza koronát fejleszt vízszintes ágakkal, de törzse mindvégig kivehető. Zárt állásban alsó ágai gyorsan lehullnak.

A feldolgozott fa:
Szórt likacsú, színtelen gesztű. Frissen döntve sárga színű, de rövid idő utána levegőn megsötétedik, majd kiszáradva újból világosabb lesz. Évgyűrű határai elmosódottak. A szabad levegőn gyorsan romló fája álgesztesedik de levegőtől teljesen elzárva igen tartós.

Tulajdonságok:
A nedves hóra hulló makkocskái gyorsan kicsíráznak. Csemetekertben sekély takarással állandó öntözést igényelnek. Csíranövénye két apró, sötétzöld, ép élű, tojásdad alakú sziklevéllel kel. A fiatal csemete fényigényes és fagyérzékeny. Első években gyorsan, majd fokozatosan lanyhuló iramban növekszik. Sarjadzó képessége tuskóról jó, de gyökérről gyenge. Dugványról is szaporítható.

Felhasználás:
Sokoldalú, de vagy csak teljesen száraz vagy víz alatti célokra alkalmas. Kis szilárdságú és változó nedvesség mellett gyorsan romló fája építkezésekre alkalmatlan. Vízi építménynek és bányafának jól használható. A lemezipar vakfurnírnak használja, de az asztalosipar is kedveli, mert szépen és könnyen fényezhető. Fája jól faragható és esztergályozható, jó ceruzafa.

Kőris

Latin név: Fraxinus excelsior

Előfordulás:
Egész Európa az otthona. A kiegyensúlyozott éghajlatot kedveli.

Az élő fa:
Elsőrendű, 40 m magas fává is megnő. Törzse többnyire egyenes, koronája szabad állásban laza, kerekded, zárt állásban kúpos, ferdén felálló ágakkal. Jó termőhelyen 80-100 évig is megtartja erőteljes hossznövekedését. 150-200 évig is él. Tuskóról jól sarjadzik, de csak egyszer. Természetes úton könnyen újul, ezért különösen bükkösökben komoly veszélyt jelenthet az elkőrisesedés.

A feldolgozott fa:
Tömör, kemény, mintegy 40 évig nem fejleszt színes gesztet. Később megjelenő gesztje világosbarna. Bélsugarai szabad szemmel nem látszanak, de bélsugártükrei igen.

Tulajdonságok:
Nedves helyen nem tartós. Kérge alatt gyakran látható a kőrisháncs szú jellegzetes kétkarú rágásképe. Hővezetési tényező a kőris fafaj esetében   0,31 W/mK

Felhasználás:
Elsőrendű lemezipari rönk, emellett kitűnő szerszámfa, a kocsi- és kerékgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga, szépen esztergályozható és különösképpen alkalmas sporteszközöknek.

Lucfenyő

Latin név: Picea abies

Előfordulás:
A legjelentősebb nálunk őshonos fenyőféle. Az erdeifenyővel együtt Európa legelterjedtebb fafaja. Egész Észak Közép Európában, sőt még Nyugat-Európában is szép állományokat alkot. Hazánkban a legszebb lucosok a Keleti Kárpátok vonulatában vannak.

Az élő fa:
Szabad állásban földig ágas, zárt állásban törzse fokozatosan feltisztul, és koronája csaknem mindig szabályos piramis alakú. Az alsó ágak 15-20 éves kortól kezdve kezdenek elszáradni, de csak 60-70 éves kor után hullnak le. Kedvező termőhelyen 40, sőt 60 m-es magasságot is elér. Optimális termőhelyén 600 évig is él. Nálunk azonban 100-120 évnél tovább tartani nem célszerű

A feldolgozott fa:
Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütü-felületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.

Tulajdonságok:
A fűrészipar legfontosabb fenyőfajtája. Egyszínű, sárgásfehér, esetleg vörhenyes; évgyűrűi élesen kirajzolódnak. Bélsugarai keskenyek sugármetszetben, bütüfelületük selyemfényű és helyenként gyantatáskás. Fájában gyantajáratok vannak. Fajsúlya 0,35- 0,60.

Felhasználás:
Rendkívül sokoldalú. Az építészetben, a bútor és fűrésziparban egyaránt nélkülözhetetlen. Emellett kiváló hangszerfa, bányafa, vezeték-, oszlop-, pilótafa, cellulózfa, papírfa és farostfa. Széles körben alkalmazzák láda és fagyapotgyártásra, továbbá karácsonyfának és díszlombnak. Tűiből fenyőolajat, gyantájából klorofóniumot, kérgéből csersavat állítanak elő.

Hevea

Latin név:Hevea brasiliensis

Előfordulás:
A Hevea (kaucsuk, gumi) fa eredetileg az Amazonas vidékéről a brazil esőerdőkből származik. Később a kaucsuk fa elkerült az egész trópusi (Dél-Amerika, Afrika és Ázsia) területre. (1876-ban Henry Wickham Brazíliából élete kockáztatásával 70 000 Hevea magot csempészett ki. A maggal történő kísérleteket a London melletti Kew Gartens növénykert üvegházaiban végezték el.  2800 magot sikerült kikeltetni és a fiatal palántákat azonnal Malájföldre és Ceylonra szállították. 2000 cserje született. Az első csapolásra 1882-ben került sor és a termelés 1907-re elérte az ezer tonnát. Az ültetvények területe rohamosan nőni kezdett. Ez alapozta meg a később hatalmassá fejlődött délkelet-ázsiai gumitermelést, amely azóta jelentős szerepet játszik a világ kaucsuk ellátásában.)

Az élő fa:
A kaucsukfa 20-30 m magas. Aufgrund der verschiedenen Anzuchtmethoden schwanken die Dimension und Form der Stämme deutlich. Aus Latex, dem milchigen Saft des Baumes, wird Naturkautschuk gewonnen.

A feldolgozott fa:
Heveaholz besteht nur aus Splint, die Farbe ist hell gelblichweiß. Es hat eine feine Maserung.

Tulajdonságok:
Das Holz des Heveabaumes ist schwer, mit einer Rohdichte von circa 0,9 g/cm³. Es ist kaum anfällig für Feuchtigkeitsschwankungen, Materialdichte und Härte sind vergleichbar mit der Eiche.

Felhasználás:
Aus diesen Bäumen gewinnt man rund 90 Prozent der weltweiten Gesamtproduktion an Naturkautschuk. Früher wurden die Plantagen nach ca. 25 Jahren abgebrannt. Nachdem sich aber die ökologische und ökonomische Einstellung verändert hat, wurde damit begonnen das Holz des Kautschukbaums zu verwerten. Inzwischen wird das Holz unter anderem für Möbel, Türen und Parkett verarbeitet.

Dió: amerikai (fekete) dió; közönséges dió

Latin név: Juglans nigra;  juglans regia

Előfordulás:
Fajai észak-amerikai, illetve balkáni eredetűek. Magyarországon a római kor óta termesztik terméséért és értékes fájáért. Parkokban és erdősítésnél is használják, könnyen elvadul.  A gazdag táptalajokat kedveli.

Az élő fa:
mérete 10-15 m, de akár 30 méter magasra is megnő, törzse elérheti az egy métert is.

A feldolgozott fa:
A dió nagyon dekoratív fa. A geszt erős sötétbarna, viola árnyalattal. Az évgyűrűk színe a szürkésbarnától a világosbarnáig terjed, laza és nyersen szembeötlő. Gyönyörű furnér készül belőle.

Tulajdonságok:
Egyivarú, egylaki virágai vannak. Csak a budai oldal csapdájában, és Nyíregyháza körzetében érte el koncentrációja a közepes szintet. Mivel virágzási szezonja rövid, pollenszemei gyenge allergenitásúak, sokkal többet is ültethetnék kertekbe, parkokba.  Törzse gyakran görbe, csavarodott növésű. Mechanikai tulajdonságai: kemény, közepesen nehéz, igen szilárd, szívós, rugalmas. Közepesen zsugorodik, jól hasad.

Felhasználás:
Exkluzív belsőépítészeti terek, bútorok, piano- és rádióházak, parketta és esztergált műszerek anyaga. Használja az épületasztalos ipar dekoratív burkolatok, parketta céljára is.

Erdeifenyő

Latin név: Pinus sylvestris

Előfordulás:
Csaknem egész Európában megtalálható. Elsősorban a domb-vidékek és előhegységek fája, de a síkságon is nagy területeket foglal el.

Az élő fa:
Jó termőhelyeken elsőrendű, 30-40 m magasra nő míg silányabb termőhelyeken 10-20 m-nél nagyobb magasságot ritkán ér el. Fiatal korában koronája kúposodó, ágai szabályos örvökben állnak. Észak-európai alakváltozata karcsú, vékony ágú, kúpos koronájú, dél-európai alakváltozata zömökebb, vastagságú, ellaposodó koronájú.

A feldolgozott fa:
Színes gesztű, szijácsa sárgásfehér, az átmérő egyharmada, gesztje vörösbarna. Évgyűrűi szabad szemmel jól látszanak, a nyári pászták sötétebb színárnyalatúak.

Tulajdonságok:
Fájában valódi gyantajáratok vannak. A gyanta helyenként sárga foltokban jelentkezik a bütüfelületen. Bőséges gyantatartalma miatt jelentős szerepet kap a gyantatermesztésben. Puha, jól hasadó, fénylő fájának súlya 0,44-0,74.

Felhasználás:
A fűrész- ős épületasztalos-ipar legkeresettebb fája, kiváló bányafa, papírfa, ládaalapanyag, de a farost- és forgácslapgyártásban is jelentős szerepet kap.

Cseresznyefa

Latin név: Prunus avium

Előfordulás:
Die zu den Edellaubholzarten zählende Kirsche oder Vogelkirsche ist die häufigste der in Europa Előfordulásden Kirschenarten und zugleich das verbreitetste Wildobst. Sie stellt die Stammart aller kultivierten Süßkirschensorten dar. Die Bedeutung der Süßkirsche als Holzlieferant ist nur gering, da die in den Obstbaumschulen gezüchteten Fruchtbäume zwecks Erleichterung bei der Ernte kaum mehr als Stammlängen von über 2 m aufweisen. Der Kirschbaum kommt mit Ausnahme des äußersten Nordens und des Nordostens in ganz Europa bis nach Kleinasien, Nordiran und zum Kaukasus vor.

Az élő fa:
Als mittelgroßer Baum erreicht die im Wald wachsende Vogelkirsche durchschnittlich Höhen von 15-20 m, bei astfreien Schaftlängen von 6-8 m. Im Bestandesschluss werden gerade und voll-holzig-zylindrische Stämme mit hochangesetzter Krone ausgebildet. Im Freistand bleiben die Bäume bei stärkerer Kronenausbildung nur kurzstämmig. Es wird ein nur relativ geringes Alter erreicht. Infolge einer ab dem achten Lebensjahrzehnt einsetzenden Stammfäule werden die Bäume forstlich im Alter von 70-90 Jahren genutzt.

A feldolgozott fa:
Zwischen dem Holz der im Wald gewachsenen Wildkirsche und der kultivierten Süßkirsche bestehen im Aussehen keine nennenswerten Unterschiede. Der schmale Splint ist gelblich- bis rötlichweiß gefärbt; das Kernholz ist im frischen Zustand nur wenig dunkler, dunkelt aber unter dem Einfluss des Lichtes zu einem rötlichbraunen bis hellgoldbraunen Alterston nach.

Tulajdonságok:
Das Holz des Kirschbaums ist bei einer mittleren Rohdichte von 0,6 g/cm³ bezogen auf 12-15% Holzfeuchte mittelschwer sowie ziemlich hart und zäh. Zudem besitzt es gute Festigkeits- und ElastizitätsTulajdonságok. Der Witterung ausgesetzt ist Kirschbaum kaum dauerhaft, so dass es für die AußenFelhasználás nicht geeignet ist.

Felhasználás:
Kirschbaum ist ein ausgesprochenes Ausstattungsholz. Schon während der Stilepoche Louis XVI war das gleichermaßen wohnliche Atmosphäre und vornehme Eleganz ausstrahlende Holz ein beliebtes Möbelholz. In der Biedermeierzeit wurde es teilweise selbst dem Nussbaum vorgezogen, und die Nutzung war so stark ausgeprägt, dass sie zu einer merklichen und in der Folgezeit verbliebenen Abnahme dieser Baumart führte.

Parafa

Latin név: Quercus suber

Előfordulás:
A paratölgy a Földközi-tenger körüli nyugati vidékeken honos. Portugália területének 6 százalékán parafa-ültetvények sorjáznak, nem számítva a dús és sok alfajból álló paratölgyerdőket

Az élő fa:
A paratölgy lassan nő, 12-20 méteres magasságot ér el, törzsének átmérője mintegy 30-100 cm, élettartama pedig akár 150-200 év is lehet.

Tulajdonságok:
A parafa egy igen könnyű és rugalmas növényi szövet: számos növényben, például a burgonya héjában is képződik, védve a növényt a káros külső behatásoktól. Ám egyetlen növény sem hoz létre olyan vastag parafaréteget, mint a paratölgy. E réteg a kezdetekben évenként 2–5, később 1–2 milliméternyi vastagságú. A parafatermékek előállításakor a feldolgozás első lépése az úgynevezett "parafaszüret", azaz a kéreghántás. Az első hántásra a fa 25-30 éves korában kerül sor. Ez a kéregtelenítés nem árt a fának, sőt, sokkal inkább újratermelésre ösztönzi a növényt. Az első hántolást területektől függően 9-14 évenként követik az újabbak. (Ha többet szeretne tudni a parafa padló alapanyagáról, cikk itt.)

Felhasználás:
Mindmáig nem találtak nála jobb szigetelőanyagot az űrkabinokhoz; a jó minőségű bornak egyik ismertetőjele, a fal és padló minőségi burkolóanyaga. A forgalmazott termékről árak itt.

Vörösfenyő

Latin név: Larix decidua

Előfordulás:
Közép-európai magashegységi fafaj. Őshonos területein is csak kis elegyben, foltokban vagy szálanként fordul elő. Romániában a következő hegységekben van tömegesen: Csalhó hegység, Csukás hegység, Bucsegi hegység, Paring hegység.

Az élő fa:
Az elvetett magból 3-4 hét után 5-6 sziklevéllel kel a kis növény.
Az első évben csak 10-15 cm-re, a második évtől kezdve azonban rendkívül gyorsan nő. Rudas korig minden hazai fenyőt túlszárnyal, ha azonban zárt állásban marad, növekedése lelassul és az elegyfák föléje nőnek. Magassági növekedése 60-80 évig tart, 50 m-nél nagyobb magasságot is elérhet (nálunk 40). 500-600 évig is él.

A feldolgozott fa:
Rendkívül tartós, rugalmas fája nemcsak védett, száraz helyen, hanem nedves talajban, sőt vízben is évszázadokig épségben marad, a teljesen megkövesedik és nem korhad el.

Tulajdonságok:
Színes gesztű, középnehéz, fajsúlya 0,65. Sárgásfehér szijácsa csak 1,5-3 széles, gesztje vörösbarna, húspiros. Évgyűrű határai élesen kirajzolódnak bélsugarai azonban szabad szemmel nem látszanak. Gyantatartalma kevés, gyantafolyása kárminpiros színű. Az elgesztesedett sejtek falára sok cser rakódik le. Fája igen tartós.

Felhasználás:
Főleg hidak, vízi építmény, bányafa, talpfa, bútorfa, falburkolat, erkélykorlát, faház, pillérfa, szőlőkaró stb. készül belőle.

Merbau

Latin név: Intsia bijuga

Előfordulás:
Die natürliche Verbreitung der Holzart Merbau erstreckt sich über den ostasiatischen Raum und die Pazifikinseln zwischen Amerika, den Philippinen und Australien.

Az élő fa:
Der Baum wird circa 20 m hoch, der Stammdurchmesser beträgt bis zu 1,5 m oberhalb einer ausladenden Basis.

A feldolgozott fa:
Sárgásvöröstől feketésbarnáig terjedő színárnyalatot felvonultató, ázsiai eredetű faanyag. Szövetszerkezete erőteljes, pórusai viszonylag nagyok, de rajzolatossága mérsékelt. Pórusaiban keskeny sárga csíkok formájában jelentkező ásványi berakódás is jellemzi.

Tulajdonságok:
Göcsöket alig tartalmazó, az egyes lamellák közt feltűnő színárnyalatbeli különbségekkel rendelkező minőség. Szíjácsot gyakorlatilag nem tartalmaz. Napfény hatására sötétedik.

Felhasználás:
Aufgrund seiner guten FestigkeitsTulajdonságok, Dauerhaftigkeit und dekorativen Aussehens wird das Holz für Fenster, Türen und Parkett verwendet.

Kempas

Latin név: Koompassia malaccensis

Előfordulás:
Die natürliche Verbreitung der Holzart Kempas erstreckt sich über den südostasiatischen Raum wie Malaysia, Sarawak, Indonesien und Thailand. 

Az élő fa:
Der Baum wird circa 25 m hoch und ist nicht immer gerade. Der Stammdurchmesser beträgt bis zu 1,4 m.

A feldolgozott fa:
Kempas ist ein grob strukturiertes Holz mit wenigen sehr großen, zerstreuten Poren. Das Kernholz ist rosa und dunkelt bis hellorangenrot bis tiefbraun nach, der Splint ist deutlich abgesetzt und hellgelblich bis weiß. Die Breite beträgt ca. 5 cm. Diese sehr dekorative Holzart zeichnet sich durch eine große Säurefestigkeit aus.

Tulajdonságok:
Das schwere Holz hat eine Rohdichte (bei 12% Feuchtegehalt) von ca. 0,86 g/cm³. Es zeigt geringe Schwindmaße und hat einen höheren Härtegrad als Eiche.

Felhasználás:
Aufgrund seiner guten FestigkeitsTulajdonságok, Säurefestigkeit, Dauerhaftigkeit, geringen Verrottung und des dekorativen Aussehens wird das Holz für Konstruktionen im Aussenbau, Brückenbau, für Schwellen, im Fahrzeugbau- und Wagonbau, für chemische Behälter, für Werkzeuggriffe und Parkett verwendet.

Jatoba

Latin név:

Előfordulás:
Brazil-cseresznye, dél-amerikai eredetű, barnás - vöröses színárnyalatú, erőteljes szövetszerkezetű faanyagot adó fafaj.

Az élő fa:
Rajzolata egyes metszetekben igen markáns és sötétbarnás, feketés beszíneződéssel tarkított. Kellemes meleg színárnyalatú faanyag.

A feldolgozott fa:
Göcsöket alig tartalmazó, az egyes lamellák közt feltűnő színárnyalat és rajzolatbeli különbségekkel rendelkező minőség. Szíjácsot gyakorlatilag nem tartalmaz. Világos árnyalatú, ásványi eredetű berakódásból származó, szabálytalan foltok lehetnek benne, melyek a használati értékét nem befolyásolják.

Tulajdonságok:
Napfény hatására gyorsan sötétül.

Felhasználás: parketta, falburkolat egyéb asztalosipari termék.

Angelin  Pedra

Általános jellemzők: A kezelt fa világos sárgás-barna színű ami megkülönbözteti a világos barna nyersfától. Határozottan rostos szerkezetű érintőleges irányban, ami a kitüremlő  hosszanti irányú fa sejtnövekedésének, farostoknak és a cső sejteknek köszönhető. Száll irányosan erezett, durva szemcsés és fénytelen valamint nincs szaga.

Sűrűség: Közepes fajsúlyú fa, ami 12%-os nedvességtartalom mellett 710 kg/m3 a H.-petreaum esetében és 770 kg/m3 a H. modestrum esetében, ugyanakkor zöld állapotban mindkét faj esetében 1.190 kg/m3 a fa fajsúlya.

Szárítás: Nagyon hamar szárad kemencében történő szárításkor,enyhe csavarodás és rugalmasság lehetséges, a 4-es számú szárítási program esetében.

Megmunkálhatóság: Könnyű vele dolgozni. Tervezés, hajlítás és furás esetén remekül kezelhető.

Tartósság: A kezelt fa nagyon ellenálló, erősen ellenáll a fehér- és barna rothadó gombáknak és közepesen a hajóférgeknek. A szárazfa ellenáll a termeszeknek.

Tartósítás: A nyersfát nagyon könnyű - a kezelt fát viszont már nehéz - karbolsavval és CCA-A-val valamint vákuum nyomással tartósítani.

Felhasználási terület: Mélyépítés, asztalosiparban bútor és ajtó készítése, egyéb.

Cedrorama.

Általános jellemzői: A kezelt fa rózsaszín-szürkés, nehezen különböztethető meg a világos nyersfától. Sötét cső-vonalakkal, száll irányosan erezett, durva szemcséjű. Vizes állapotban büdös szaga van, ami szárításkor megszűnik, kellemetlen utóhatás nélkül.

Sűrűség: Könnyű fa, 12%-os nedvesség tartalom mellett 520 kg/m3. Zöld állapotban 900 kg/m3

Szárítás: levegőn szárítható, utóhatás nélkül. Könnyen és meglehetősen gyorsan szárad kemencében.

Megmunkálhatóság: Könnyű tervezni, szögelni, és csavarni. Gőzben történő alakításkor könnyű kezelni.

Tartósság: Közepesen ellenálló gombáknak és rovaroknak.

Tartósítás: A kezelt és nyersfa vízben oldódó tartósító szerekkel nehezen tartósítható, még vákuum nyomás mellett is.

Felhasználási terület: Ács munka, hajógyártás, bútor és ajtó készítése, furnér lemez és rétegelt furnér lemez, dobozok és ládák valamint bútorok készítés és egyéb.

Gesztenye (Szelídgesztenye)

Latin név: Castanea sativa

Közepes termetű (20 m) fa, törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. Levelei lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek. Virágai levélhónalji, felálló összetett füzérekben nyílnak. A porzós virágok leple halványsárga. Jóval lombfakadás után, június második felében virágzik. Termései fényes, sötétbarna színűek, hármasával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor négy részre hasad.

Élettartam: Hosszú életű (300-400 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi mészkerülő (savanyú talajú) erdőkben fordul elő. Hazai őshonossága vitatott.

Gombakárosítói miatt állományai hazánkban is látványosan pusztulnak.

Latin név: Tilia cordata

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, hengeres. Koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az alsók csüngők. Levelei kerekdedek, 4-7 cm hosszúak, a fonákjukon rozsdavörös szakállal. Sárgásfehér virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június második felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése rozsdabarna. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Kedvelt parkfa, mely a nyesést jól tűri.

Latin név: Tilia platyphyllos

Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, nyúlánk, hengeres. Koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők. Levelei széles tojásdadok, 7-12 cm hosszúak, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal. Virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június első felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése szürkésbarna. Hosszú életű (500-1000 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki � középhegységi faj. Kedvelt, igényes parkfa.

Latin név: Salix alba

Nagy termetű fa (30 m) nyúlánk, többé-kevésbé szabálytalanul hajlott törzzsel, megnyúlt kúp alakú koronával, felálló, seprűszerűen elágazó ágakkal. Levelei keskeny lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű. Kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Jó mézelő. Termése kopasz tok, apró magjai szőrüstökösek. Hosszabb életű (100-120 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki, vízigényes faj

Latin név: Quercus cerris

Nagy termetű fa (35 m) egyenes, hengeres törzzsel, boltozatos, laza koronával. Levelei lándzsás elliptikusak, 8-18 cm hosszúak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai rövid füzérekben ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése vörösesbarna makk bozontos kupaccsal. Hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne arany- vagy sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi faj.

Bubinga (új sajtóanyag)

A bubinga kereskedelmi néven ismert Guibourtia nemzetségbe tartozó Guibourtia tessmannii (Harms) fafaj szintén annak a Leguminosae családnak a tagja, amelybe paliszanderek is tartoznak. A közel 20 fafajt számláló nemzetségből több fafajt is bubinga névvel illetnek, de közülük a G. tessmannii a legismertebb. A nemzetközi fakereskedelemben a vörösesebb származékokat kevazingónak is nevezik, Kamerunban az essingang és okweni név is gyakori. Gabonban a helyiek ovang-nak nevezik a fát, Kongóban waka a neve. Németországban nyugat-afrikai rózsafa néven forgalmazzák. Zimbabwe-ban és Angolában egy másik Guibourtia-faj (G. coleosperma) is elterjedt, ez jobban ha- sonlít a dióra, kereskedelmi forgalomba mussibi, rodéziai kopálfa vagy muzuale néven kerül. A rnutenye és az ovengkol is guibourtia-faj. Az ugyanilyen jellemzőkkel és igen ha- sonló kinézettel rendelkező fák, melyeket gyakran összetévesztenek a bubingával: didelotia sp. (gombe), pterocarpus sp. (pl. padauk), brachystegia, copaifera religiosa és copaifera salikounnda.

Előfordulás: A bubinga Nyugat-Afrikában terem Kelet-Nigériától Gabonon át a Kongói Köztársaságig. Elsősorban a Kameruntól Kongó északi részéig terjedő száraz termő- helyeken található meg a g. tessmannii, innen kerül forgalomba a legtöbb bubinga fa. Gabon nedves övezetében a Guibourta pellegriana a gyakoribb. Ebből a fajtából származik a Gabon-kevazingo-nak nevezett fa. A fő termőterületek Frnand-Vaz körzetében koncentrálódnak. Kevésbé jelentős a g. demeusei, mely az áradásos parti sávokban és a Kongó- és mellékfolyói mocsaras völgyeiben terem. Szinte mindegyik faj egyesével vagy csak kis csoportokban nő.

Faleírás: Minden bubinga faj közepes magasságú (20/30/40m) fa, kevés, de jól kihangsúlyozott, magas gyökérfővel. Az igen egyenes és hengeres törzsek átmérője 80-tól 160cm-ig terjed, és nagyobb fák esetében gyakran 20m-ig ágmentesek. A meglehetőst vastag, szürke kéreg érdes és a szijácsról könnyen, kis pikkelyekben válik le. A g. pellegrini bevágásánál vöröses guminedv választódik ki.

Fa(anyag)leírás: A geszt rózsaszín-barnásvörös és többnyire sötét ibolyakék erezésű. Egyszerű, csíkos és tarka bubinga-fát különböztetnek meg. Ez utóbbi azt jelenti, hogy rostok futása hullámos, ezt nevezik virágnak. Az 5-7cm vastag szijács színárnyalata sápadtabb, gyakran közel világossárga, miáltal jól megkülönböztethető. A fának sűrű, finom struktúrája van. A számos, közepes nagyságú trachea többnyire egyesével oszlik szét, és gyakran sötét, vöröses, cserzőanyaghoz hasonló tartalmuk van. Tangenciális metszetben csavart vagy nagyon rövid pórusbarázdáknak látszanak. A világosabb hosszanti parenchyma a pórusokat szemformájúan, vagy az évgyűrűket elhatároló finom szalagokként veszi körül. A finom, világos, keskeny bélsugarak homlokmetszetben szabad szemmel alig felismerhetőek, radiális metszetben világos tükröt képeznek. Gyakran lép fel csavart növés és egyéb rostelhajlás. A bubinga egy szívós, szilárd és meglehetőst kemény fa, 0,92 g/crn3 nyerssűrűsége és az 1100kg/ m3 leszállítási rönksúly okán a nehéz fák közé tartozik. A kevazingo frissen 15%-kal nehezebb. Az átlagos térfogat zsugorodás: térfogat 14,1%, húr 8,6%, sugár 5,3%.

Feldolgozás és felhasználás: Minden bubinga fának kimondottan jó statikai és dinamikus szilárdsági tulajdonságai vannak. Súlyukhoz viszonyítva jól hajlíthatóak, lökés- és ütésellenállók. Ezt a fát keménysége ellenére viszonylag egyszerűen lehet megmunkálni jól fűrészelhető, gyalulható és késelhető. Fűrészelésnél mintegy 18 fokos, 25 mm-es fogazás ajánlott 24-26 m/s vágósebesség mellett. A fa lassan, denehézségek nélkül szárad, ritkán vetemedik, túl szárazon történő tárolás esetén hajlamos a repedezésre és viszonylag jó állóképessége van. A rendkívül dekoratív bubinga fából értékes, finom, tarka vagy sávozott luxusfurnért állítanak elő. A furnérvastagság nem lehet 0,7 mm-nél kevesebb, mert bolyhossága miatt erősen meg kell csiszolni. Továbbá a fa keménységé és sűrűsége miatt viszonylag hosszú gőzölési idő szükséges, így nyerhető sima furnér. Furnérozásnál gyakran kellemetlenek a gyanta erek/ táskák. A gőzölés és feldolgozás során is óvatosan kell eljárni, mert a furnérlevélkék könnyén elszíneződnek. A bútorgyártásban a bubinga furnért különösen luxus hálószobák külső és belső furnérozására alkalmazzák szívesen. Enyhén gátló hatású alapelemek megléte nagyon szép fényt vesz fel. A gyalult felületek fénylenek. Jól szegelhető és csavarozható, s azok szilárdan is tartanak. Esztergálásra is jól felhasználható. Alkalmas továbbá intarziák és burkolások készítésére és lúgállósága okán ecset- és késnyélnek is jó. Gyöngyöket és fuvolákat is szívesen készítenek belőle. Megemlítendő még, hogy a fa kopálgyantát választ ki, ami lakkgyártás fontos nyersanyaga. Az írás megjelent a Magyar Asztalos  2010/03. számában, Zoltán György munkája.

Ramin / Gonystylus bancanus (új sajtóanyag)

A Ramin néven európai kereskedelmi forgalomba kerülő legfontosabb fafaj a Gonystylus bancanus (Miq.), melynek a délkelet-ázsiai térségben számos helyi elnevezése van, de ezek közül a nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban a maláj melawis nevet használják. Megemlíthető még szintén Malaysiában a kaya garu, Indonéziában a garu buaja és akenia suisse, Sarawakban (Borneo) pedig medangkeram, ahmin- és ramin-telur, Szumátrán minjak és ula-tupai a neve. A Thymelaeaceae (Gonystylaceae) családba tartozó Gonystylus nemzetségben van még egy sor további faj, közülük a G. bancanushoz hasonló ipari jelentőségű a gonystylus macrophyllum, melyet ramin-batu-nak is neveznek, Európában szintén ramin néven ismert. Különösen a Salamon-szigeteken termelik.

Előfordulás: Általánosságban a gonystylus-fák természetes elterjedési területe a Csendes-óceán teljes délkelet-ázsiai térsége, ezen belül a fő termőterületek Borneón és Nyugat-Szumátrán vannak. De találhatók különböző ramin-fajok a Maláj-félsziget nyugati partján is, a Fülöp- szigetekhez tartozó Luzon és Midoro szigeten és további szigetcsoportokon, mint pl. Nikobar, Fidzsi-szigetek. A gazdaságilag legjelentősebb termőhelyei Kalimantan, Sabah és Sarawak folyódeltavidékei, illetve édesvízi mocsaras erdeiben vannak. Az ottani, parti vegyes állományokban ez a fa részben fő-fafajnak számít. Ezzel együtt ma sem létezik végérvényes felmérés az összes ramin-előfordulásról, illetve a dipterocarpus-erdőkben való részesedése sem ismert még. Az első kitermelési területe Sarawak- ban volt a Rajang folyó deltájában. A folyótorkolattól mintegy 15 km-re van Tanjong-Mani kikötőhely, ahonnan az első rönk- és fűrészáru szállítmányokat exportálták. Miután a fákat ártéri területen termelik ki, a döntéshez nem mindig használható fűrész, az rendszerint fejszével történik. A gépjárművel történő elszállítás sem lehetséges, ez egyfajta csúszó-talpakon történik a legközelebbi iparvasút-állomásig.

Faanyagleírás: Rendszerit egyenes, karcsú, hengeres növésű fák, melyeknél a törzs tövénél sem látszanak gyökérkiindulások. Évgyűrű hullámosodás vagy csavart növés csak egyedileg fordul elő. Amúgy ezeknek a fáknak nem nagy az átmérője; 50 és 90cm között mozog, és ennek megfelelően közép- és fejvágásnál 30-40 cm az átmérőjük. Ezeknek a mintegy 30 m össz magasságot elérő örökzöld fáknak az első ágkinövése 12-16 m-nél kezdődik. A törzseket finom pikkelyes, szürke, kissé vastag, belül rostos kéreg borítja. A törzsek felületén szórványosan előfordulnak kis, hegyes, szemölcsszerű kinövések. A mintegy 6 cm vastag szijácsot egy sárga színeződés miatt alig lehet a geszttől megkülönböztetni. A száradás folyamán a fa színe majdnem fehér lesz, ám az ezt követő intenzív fény hatására ez világossárgára változhat A világos színezetnek azonban két korlátja is lehet: 1. Ha a fűrészáru műszárítását nem elég gyorsan végzik vagy a rönköt túl sokáig tárolják párás melegben, akkor ideális támadási felületet nyújt a kékgombáknak, melyek nagyon gyorsan elszíneződést okozhatnak. Továbbá fennáll a rönkfáknál gyakori jelenség is, amikor adott körülmények között a még álló törzsben egy ún. "belső kékülés" lép fel, melynek létrejöttét tudományos pontossággal még nem vizsgálták meg. 2. Amikor a törzsek erősek és nagyon idősek, a legbelső geszttartományban sötétbarnától a feketéig terjedően elszíneződött zónák keletkezhetnek, melyek később zöldesnek látszanak. A raminnak közepesen nagytól durváig terjedő, egyenletesen elosztott pórusai vannak, egyesével és 2-3-as csoportokba sugarasan rendezve. A tracheákban elkülönült, sötétebb beágyazódások alakítják a fa hosszmetszetének képét. Az évgyűrűk jelentéktelenek, jó néhány származéknál csak a csíkos mintázatról ismerhetők fel. A nagy számban előforduló tároló sejtek homlokmetszetben körbeveszik a tracheákat, kétoldalas kialakulással. A nagyon finom (0,05 mm vastag), heterogén alsó bélsugarak (mm-ként 9-12) csak matt tükörként vehetők észre. A ramin egy különösen egyenes és egyöntetű rostfelépítésű fa, a váltakozóan csavart növekedés nagyon ritka kivétel. Ennek megfelelően egy nagyon egyszerű fának tekinthető, melynek textúrája semmi különös rajzolatot nem mutat. A friss fának kellemetlen szaga van, mely a szárítást követően elszáll. Súlya lég szárazon mintegy 660 kg/m3; ezzel szemben a friss rönkfánál mintegy 930 kg/m3 szállítási súllyal kell számolni. A gonystylus macrophyllus (ramin batu) lényegesen nehezebb, és nagy süllyedése miatt nem úsztatható. 12%-os nedvességtartalomra való szárításnál 2,4% radiális és 6,4% tangenciális zsugorodást állapítottak meg.

Megmunkálás és felhasználás: Szilárdsági tulajdonságai a juharhoz és nyírhez hasonlíthatók, nagyjából ugyanabba a fajsúly csoportba tartozik. A szokásos kézi és gépi szerszámokkal történő megmunkálása nem okoz alapvető nehézségeket. Nagyon sima felületek, és átlagon felüli sarokélesség érhető el. Egyedül a fűrészüzemben kell figyelni a fűrészlapokra a gumigyanta-tartalma miatt. Minden fakötés jól tart, de a repedések elkerülése végett célszerű az előfúrás. A száradás gyorsan megy, ha a folyamatot 1 1/2 vastagság felett is nagyon kíméletesen vezérlik, mert kisebb a zsugorodási anizotrópia hatása. Ajánlott a szárítás magas nedvességtartalomnál történő megkezdése is, mert egyébként könnyen vég- és felületi repedések keletkezhetnek. A ramin jó bevonat hordozó. Beltéri felhasználásnál minden szokásos, színtelen és színezett lazúrbevonat, csak úgy, mint az átlátszó és fedő lakkok alkalmazhatóak. Kültéri felhasználás esetén mélyre behatoló vegyi védőkezelés szükséges, de ezzel együtt a kültéri felhasználás nem ajánlott. A ramin fát mintegy 20 éve importálják rendszeresen Németországba miután az már ezt megelőzően Ausztráliában, Olaszországban és Angliában ismertté és megbecsültté vált. Alkalmazásának súlypontja a lécgyártás, főképp képkeret-, tapéta- és függönylécnek. Mivel erre a célra szinte az egész világon használnak ramint beszerzése néha problematikus, termőhelyei Indonéziában és Malaysiában nem képesek a világpiac óriási igényét kielégíteni. Az európai fa képkeretpiac 70-80%-ban ezen fafajt használja alapanyagnak. Ezért 2005-ben a Gonystylus nemzetségbe tartozó fafajokat nemzetközi védelem alá helyezték (CITES II.)Az egyéb, profilléces belső takarásokat is a legjobb ramin-fából készíteni, ha világos fát szeretnénk. Használható még padlónak, domborlécnek, szerszámnyélnek, díszborításnak, bútorelemnek és ajtónak is. Jelenleg a ramin-t a limba-fa helyettesítőjeként furnérnak is késelik, de a gyenge rönkátmérő miatt a kihozatal nem kielégítő. Az írás megjelent a Magyar Asztalos  2010/02. számában, Zoltán György munkája.